Éjjel
konkrétan négyszer keltem fel, hogy meglátogassam a tojlettet. Mondom,
hogy közlekedőedénnyé váltam. Ez az adat persze úgy érdekes, hogy
amióta az eszemet tudom, tulajdonképpen sosem kelek fel éjjel, ugyanis
alszom, mint a bunda. Fél háromkor egy kicsit kétségessé vált, hogy
fogok felkelni reggel harcra és munkára készen. De az ébredés meglepően
könnyű volt. Úgy látszik, a nyirokrendszerem turbóra kapcsolt. Ma egész
jól sikerült tartanom az étkezési megkötéseket, viszonylag hamar
hazaértem, és sikerült valami könnyűt bekapnom vacsira épp csak a
kritikus időszak után kevéssel. Reggel pedig suttyomban előkaptam a
centit az esélytelenek teljes nyugalmával.
Aztán azt hittem, rosszul fogom, vagy valamit rosszul mérek, újra és újra meg kellett néznem.
Combi – mínusz 2 centi.
Csípő – mínusz egy…
Khmmmm…