Gondoskodás

2007 július 4. | Szerző: Teszterke

Szépen kezdem természetesnek venni az új, szabályozott étkezési ritmusom, és jól is érzem magam tőle. Mindig újra rájövök, hogy az ember lányának magáról is meg kell tanulnia gondoskodni. Persze, egyszerű, hisz azt hisszük, hogy tudjuk, ha nem is amint betöltjük a tizennyolcat, de mégis természetes készségnek gondoljuk. De amikor nem tudjuk, hogy mit fogunk reggelizni, aztán ebédelni, csak gyorsan fél lábon bekapunk pár falatot, akkor valójában mégsem gondoskodunk magunkról. Legalábbis nem jól gondoskodunk. És nekem tulajdonképpen jól is esik most ez a gondoskodás. Jó hallgatni arra, hogy mit mond a szervezetem. Most például nem kívánja a húst. Ettem párszor, de igazán jól sem esett. Ma meg is álmodtam magamnak egy kis paradicsommal rakott padlizsánt holnap ebédre, de aztán erőst lyukra futottam, mert egyáltalán nem volt padlizsán a sarki elosztóban, egyetlen versenyző árválkodott a zöldségespulton: egy csillagtök, illetve patisszon. Ilyenkor azért szerencsére nem esem kétségbe, bár utoljára a nagymamám sütött nekem, és az nem most volt… Most tehát valami zöldbabbal rakott csillagtököt varázsolok a konyhában, kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle…