Közlekedőedény

2007 június 15. | Szerző: Teszterke

Éjjel
konkrétan négyszer keltem fel, hogy meglátogassam a tojlettet. Mondom,
hogy közlekedőedénnyé váltam. Ez az adat persze úgy érdekes, hogy
amióta az eszemet tudom, tulajdonképpen sosem kelek fel éjjel, ugyanis
alszom, mint a bunda. Fél háromkor egy kicsit kétségessé vált, hogy
fogok felkelni reggel harcra és munkára készen. De az ébredés meglepően
könnyű volt. Úgy látszik, a nyirokrendszerem turbóra kapcsolt. Ma egész
jól sikerült tartanom az étkezési megkötéseket, viszonylag hamar
hazaértem, és sikerült valami könnyűt bekapnom vacsira épp csak a
kritikus időszak után kevéssel. Reggel pedig suttyomban előkaptam a
centit az esélytelenek teljes nyugalmával.

Aztán azt hittem, rosszul fogom, vagy valamit rosszul mérek, újra és újra meg kellett néznem.

Combi – mínusz 2 centi.

Csípő – mínusz egy…

Khmmmm…

 

Túl a második kezelésen

2007 június 14. | Szerző: Teszterke

Ma virgoncan ébredtem, bár a meleg eléggé megnyomott a délelőtt folyamán.
Bár nyilvánvaló, hogy egy kezeléstől nem fogyhattam, de úgy látszik, a puszta tudat, hogy ezzel foglalkozom, kicsit helyrepofozta az önbizalmamat. Roppant öntudatosan ugrottam be az egyik kedvenc piros szoknyámba evégett.

Reggeli: egy banán.
Szeretek banánt reggelizni, a 90 napos diéta maradványa az étkezési szokásaimban. Valahogy épp elég mennyiségileg, és megnyugtatja a gyomrom.
Két órára mentem masszázsra a gyilkos hőségben. Már vártam, mert az első után nagyon energikussá váltam, és gondoltam, felpörgeti majd a hőség által letompult receptoraimat.
És így is lett. Teljesen felpörögve mentem vissza az irodába, és ilyenkor a kedvem is mindig nagyon virágosra cserélődik. Gombnyomásra.

Robi szerint a masszázstól a bekövült, megkötött, gúzsba kötött energiák is felszabadulnak, innen a fene nagy lendület. Konkrétan most sem alszom, pedig kéne. Igazából 23 óra előtt kéne. Na, ez ma nem jön össze ezek szerint.

Egyébként leginkább egy két lábon járó közlekedőedényre hasonlítok. Olyan vagyok, mint egy jól szabott óriáscsecsemő: kezemben egy feszt üveg, tele vízzel, azt szopogatom egész nap, ami be, az pedig ugye ki. Ugyanis az utasítás értelmében szinte folyamatosan iszom (3 liter/nap), ennek megfelelően folyamatosan a mosdóba rohangálok. Meg persze, gondolom én, dolgozik a kis nyirokrendszerem is, mondhatni, a szervezetemben felgyorsultak az események. Elmorfondíroztam azon, hogy tulajdonképpen hatékonyabb lenne a munkaállomásomat a mellékhelyiségbe helyeznem, kevesebb időkiesésem lenne a napban.

Ebédre szusit kívántam, de őszintén a felét tudtam megenni az átlagadagomnak. Pedig azért szerencsére a szusi alapból sem egy kimondott kalóriabomba.

A gond a vacsival van, mert nekem ez a „hat után semmit” elmélet nagyon nyögvenyelősen összeegyeztethető a napi ritmusommal. Leginkább hatig az irodában vagyok bőven, és valahogy egyáltalán  nem fűlik a fogam ahhoz, hogy még a vacsimat is ott költsem el. Azt valahogy mégis a saját asztalkám mellett szeretem. Így aztán enyhe lelkiismeret-furdalástól gyötörve este nyolc körül falatoztam be az ebédről maradt szusi maradékát. Hiába no, hát akkor értem haza, mert még vásárolni is kellett.
A bőröm itt-ott kicsit érzékeny, de nem lilult be semmi, és egyéb külsérelmi nyomaim sincsenek.Várom a holnapi alkalmat, bár szívből igazán, jó lesz utána a hétvégi pihi, de csak a bőrérzékenység miatt.

Első bál

2007 június 13. | Szerző: Teszterke

Amikor a kolléganőm felvetette, hogy teszteljünk fogyasztókezeléseket, bizony alapos piackutatást kellett végezzek. Mai napság rengeteg cég kínálja mindent megoldó szolgáltatásait.

Végül a fogyasztómasszázst választottam, egyrészt mert már láttam élő embert, aki fogyott tőle, másrészt imádom, ha masszíroznak. Azt persze sejtettem, hogy nem lesz az a klasszikus kéjhömpöly, hisz hogy valami történjen, gondoltam, azért erősebb behatásoknak kell érniük habtestemet. Meg persze fórumokon is utánaolvastam kicsit.

Ennek megfelelően kicsit azért izgultam az első kezelés előtt. A Vanilla Szalon masszőre, Sulyok Róbert nagyon kedves volt, igyekezett megnyugtatni. Persze mindenre fel voltam készülve, beleértve külsérelmi nyomokat, kék és lila foltokat, melyekkel majd nem tudok itthon elszámolni. De persze ilyesmire nem került sor.
Egy kezelés fél óra, és értsünk alatta egy erőteljes masszázst a kritikus pontokon. Nem nevezném a Karib-tenger lágy hullámainak, de azt sem mondanám, hogy igazán fáj. Mondjuk, nálam inkább a csiklandósság tud lenni a kritikus pont.

Az első kezelés alkalmával étrendi megkötéseket is eszközölt Robi, de egyáltalán nem olyan horrorisztikus szabályokat vázolt fel, amiket ne lehetne betartani, és semmi olyan kitételt nem találtam, amely ellentmondana az általam eddig megismert egészséges étrendeknek.
Lássuk csak:
Fehér liszt nuku.
Tej nuku.
Napi háromszori étkezés nagyjából fix időpontban, melyből egy lehetőség szerint legyen meleg étel.
Étkezések között nasi nuku.
Hat óra után kaja nuku.

Napi három liter víz, fokozatosan, hogy ne terheljük a vesét.

Szerintem relatíve könnyedén betartható, legalábbis nem érzem azt, hogy gúzsba lennék kötve, és éhesnek sem érzem magam, igaz, a hőség az én malmomra hajtja a vizet, ez tagadhatatlan. Talán ami a legfontosabb, hogy nem éreztem, hogy meg lennék szorítva, ergo szinte azt sem érzem, hogy tulajdonképpen diétázom.